Külföld:

2006 októberétől 2007 februárjáig Afrikában dolgoztam, egy svájci projekt keretén belül Etiópia déli részén a Jimma Egyetemi Kórház Ortopéd-Traumatológiai Osztályát vezettem.

Ezen kórházban a svájci  AO (Arbeitsgemainshaft für Osteosynthesefragen) Socio-Economic Commitee egy projektet finanszíroz, melynek célja a nagyon alacsony szintű traumatológiai ellátás javítása. Egyéb szervezetekkel (pl.a németországi ”Menschen für Menschen”) ill.a Jimma Egyetemi Kórházzal együttműködve a kórház területén nemrégiben egy 40 ágyas ortopéd traumatológiai osztályt építettek, melyet az AO szervezésében a svájci Synthes cég szerelt fel műszerekkel. Ezen osztályon 1 etióp ortopéd orvos dolgozik (Etiópiában nagyon kevés a szakorvos, pl.kisebb kórházakban ált.csak egy sebész van) ill.egymást 2 hetes átfedéssel váltva pár hónapos turnusokban a projekt keretén belül egy európai traumatológus is (ált.svájcból vagy németországból) akinek feladata inkább az oktatás,a helyi orvos segítése a traumatológiai műtétek,technikák,szemlélet elsajátításában.

2006 október első napjaiban az említett projekt alkalmazásában érkeztem  Jimmába mely az ország délnyugati részének egyik legnagyobb városa, Kaffa tartomány (a kávé őshazája) központja. A száraz évszak eleje volt, a „kremt” az esős évszak épp csak véget ért, de azért eleinte éjszaka még gyakran esett.

A 2000 m-es tengerszint feletti magasság enyhítette a meleget, de az így is szokatlan volt. Ennél kellemetlenebb volt a csótányok hada, melyek a szállodai szobában nemcsak a földön, falon,mennyezeten sétáltak, de a fiókból is ezek bújtak elő, ha valamit ki akartál venni, és persze reggel együtt másztam ki néhányukkal a takaró alól is. A mosquitok csíptek ugyan de reméltem, hogy a preventíve szedett Delagil-Lariam kombináció megvéd a maláriától (ami elvileg ilyen magasságban már nem kéne legyen, de a szúnyogoknál úgy tűnt nincs magasságmérő). Az utazás előtt megkapott 6 oltás (hepatitis A,B ,agyhártyagyulladás, tífusz, kolera, Di-Te-IPV) mellett pedig mi bajom lehetne? Legfeljebb Aids,Denque-láz, Leishmaniasis, Schisostomiasis, filariasis, afrikai szemférgesség, dracunculosis, és az infectologiai tankönyv egyéb majd minden exotikus baja, amiken valaha vizsga előtt csak átsiklott az ember „mert úgysem találkozom ilyennel soha, és nem lehet olyan pechem,hogy pont ezt húzzam”.

Szóval megérkeztem, még aznap délután bementem a kórházba és kiderült, hogy az ortopéd orvos akivel dolgozni fogok éppen szabadságon van, de van egy nyugdíjas német kolléga aki egy másik szervezet,az MFM (Menschen für Menschen) alkalmazásában még 3 hétig ott lesz.

Másnaptól pedig a német kolléga asszisztenciája mellett indultak a műtétek. Sok megoldatlan régi eset gyűlt fel, kezdetben jópár amputatiot is kénytelen voltam végezni.

Amikor pedig a helyi kolléga egy hét után sem jelentkezett, kiderült, hogy otthagyta a kórházat, az osztály pedig etióp orvos nélkül maradt. A sebészek a traumatológiához nem  értettek, meg ők is olyan kevesen voltak (két sebész, később még egy érkezett), hogy csak a sürgősségi sebészeti eseteket tudták megoperálni, tehát az osztályon rájuk nem számíthattam. Ily módon a traumatológiai osztály rám és a német kollégára maradt, de pár hét után a kollégából is kifogytam (az ő projektjük véget ért), és akkor már csak a helyi orvostanhallgatókra és az angolul alig beszélő nővérekre számíthattam.

Az első teendőim a munka megszervezése, a rendszeres reggeli vizit bevezetése, a kötéscserék módja,rendje, a kórtermekben a szeptikus és aszeptikus esetek elkülönítése, a műtött betegek ellenőrzése délutáni viziten, a másnapi műtéti program kiírása,stb. volt. Számunkra maguktól értetődő dolgok, de ott bizony ezeket be kellett vezetni. És hát ami keményebb dió volt- a műtőben a műtősnők oktatása akik sajnos nem igazán voltak motiváltak a munkában (magyarán,egy kivételtől eltekintve ha egy mód volt rá igyekeztek elkerülni a munkát).

Etiópiában a traumatológiai ellátás helyzetét jól mutatja, hogy a több mint 65 miló lakosú országban (hogy ez most pontosan 70 vagy 75, esetleg 80 miliót jelent-e, azt senki sem tudja pontosan) Jimmán kívül csak a fővárosban,Addis-Abebában volt traumatológiai osztály.

Az egyéb traumás esetek nagyrésze (ahogy az egyéb betegek nagyrésze sem) orvoshoz egyáltalán nem jut, vagy ha mégis sikerül bejutnia egy sebészeti osztályra, hát ott majd csak történik vele valami-vagy sem. Láttam betegeket akik 5-6 hónapig feküdtek az osztályon ellátásra várva.

Amikor sikerült az osztályon az addig nem alkalmazott intramedulláris velőűrszegezéseket is bevezetnem (amihez előbb még a műtősnőket is meg kellett győzni, akik szerint „ez nem Afrikának való,itt nem lehet megcsinálni”), akkor a sebész kollégák azt mondták,hogy most Etiópiában itt van a legjobb traumatológiai ellátás. Ezt persze nem tartottam valósnak mindaddig, amíg meg nem látogattam a fővárosi Black Lion Clinic traumatológiai osztályát. Akkor sajnos el kellett hinnem.

A műtétek mellett fontosnak tartottam a végzős orvostanhallgató kollégák oktatását (akik az ambuláns és osztályos munka nagy részét végzik), a konzervatív töréskezelés, a gipszrögzítés helyes technikájának a megismertetését, hisz ők később ennek veszik igazán hasznát.

Jó érzés volt néhány hét után látni, hogy van eredménye a munkának, és már nem amputatioval vagy megnyomorodott végtaggal végződnek a nehezebb esetek.

Fokozatosan az osztály is rendezettebb képet mutatott, a nővérek,orvostanhallgatók elvégezték a munkájukat és amikor egy, szerződéssel a kórházban dolgozó indiai fiziotherapeutát sikerült átcsábítani az osztályra és így már gyógytornászom is lett, kezdtünk teljesen egy traumatológiai osztályra hasonlítani.

Így talán érthető,hogy a rengeteg nehézség ellenére is,amikor véget ért az ottani munkám és egy svájci kolléga személyében megérkezett a váltásom és átadtam az osztályt, kicsit nehéz szívvel váltam meg a betegeimtől, a nővérektől,az osztálytól.

Ez nem a prospektusok Afrikája volt szafarival , oroszlánlessel, hanem a hiéna harapott pásztor, a meglőtt karú kisgyerek, az út szélén a porban alvó koldusok, a szennyvízszerű sárlét ivó családok Afikája.

Érdekes volt és tanulságos…

 Etiópia szakmai

 Város, tájak