Erőss Zsolt és Barna Dániel sikeresen elérték a Manaslu 8156 méter magas
csúcsát, jelenleg pedig már mindketten az alaptáborban vannak. Az
ereszkedésnél azonban Dr. Szabó Levente, az expedíció orvosa egy rossz
lépésnél kicsúszott. A két hegymászó másnap találta meg a szerencsétlenül
járt hegymászó holttestét.

A mellékelt képen Szabó Levente utolsó képe látható.

Kollár Lajos, Erőss Zsolt és Barna Dániel levele a 4860 méteren álló
alaptáborból:

"Jelentés a Magyar Himalája Expedíciók Manaslu csúcstámadásáról és az
utána történt sajnálatos balesetről.

A három csúcstámadó hegymászó (Erőss Zsolt, Barna Dániel, dr. Szabó
Levente) május 19-én hajnali 3 órakor hagyta el a négyes előretolt tábort
7300 méterről. Kitűnő időben, szélcsendben, egyenletesen haladtak. A
csapatot elöl Erőss Zsolt vezette, majd őt Barna Daniel, és harmadikként
dr. Szabó Levente követte. Délelőtt 9 óra körül Erőss Zsolt jelezte, hogy
még egy jó órányira van a Manaslu 8156 méteres csúcsától, melyet 10 óra 10
perckor el is ért. Az őt követő Barna Dániel rádióján elmondta, hogy jól
van, kissé fáradt, lassan megy, de kitartóan halad a csúcs fele. Dr. Szabó
Levente azt a jelzést adta, hogy minden rendben, ő is lassan halad a csúcs
felé. Erőss Zsolt közben átmászott a keveset látogatott, mintegy 8-10
méterrel magasabb "Rocky Summit"-ra, azaz "Sziklás csúcs"-ra, ami a
Manaslu igazi csúcsa. Hosszas várakozás, fényképezkedés után - mivel
társait még nem látta az utolsó bukkanónál - dél körül elindult lefele.
Útközben találkozott Barna Danival, aki kicsit nagyobb sebességre
kapcsolt, és 1 órán belül elérte a Manaslu csúcsát. Zsolt az időközben
visszaforduló és éppen pihenő Szabó Leventéig ereszkedett, és együtt
pihentek. Az már biztos, hogy Leventének olyan lemaradása volt, hogy
esélye sem volt elérni a csúcsot. Ezzel meg is békélt (7800 m korul).
Bevárták a csúcsról lefelé tartó Barna Danit, és együtt indultak a 7300
méteren felállított 4-es tábor felé. Közben az időjárás jelentősen
változott, köd és hószállingózás kezdődött. A látási viszonyok romlottak.
A csapatnak érdekében állt, hogy mielőbb, de biztonságosan elérjék a 4-es
tábor sátrat. Meredekebb eljegesedett, és lankásabb, mély havas
tereprészek váltogattak egymást. Az ilyenkor szokásos fáradtság nagyobb
koncentrációt és odafigyelést követel a hegymászótól. Egy meredekebb,
havas szakaszon Szabó Levente lába kicsúszott, és a havon szánkázni
kezdett egy meredek letörés irányába, a sátortól mintegy 20 méternyire, és
pillanatokon belül eltűnt társai szeme elől. A döbbenet lett úrrá
mindenkin, olyan gyorsan és váratlanul történt minden. A köd és az egyre
rosszabbodó időjárás, valamint látási viszonyok miatt a további balesetek
elkerülése miatt nem volt mód a helyzet felderítésére, mert Levente
eltűnési iránya alatt mintegy 500 méteres szakadék és falrész tátongott.
Az expedíció vezetőjével, Kollár Lajossal történt rádió-megbeszélés
értelmében Zsolt és Dani a négyes táborban töltik az éjszakát, hogy a
reggeli szokásos néhány órás tiszta jó időben felmérjék a helyzetet, és
Levente felkutatására induljanak. Másnap reggel ez meg is történt, és dr.
Szabó Levente holttestére 6800 méteres magasságban találtak rá.
Fejsérülései azonnali halálhoz vezettek. Mintegy 500 métert zuhant illetve
csúszott, közbenső ütközésekkel. Dani és Zsolt hegymászóhoz méltóan ezen a
helyen temették el, a hóban.

Rendkívül megrendültek vagyunk mindnyájan a tragikus esemény hatására.
Annál is inkább, mert a "Magyarok a Világ Nyolcezresein" csapatai mindig
eredményesen, tisztán és biztonságosan másztak, amit az is jelez, hogy 6
éves fennállása alatt közel 50 hegymászót foglalkoztatva senkinek a haja
szála nem görbült, és minden expedíciója sikerrel végződött. De sajnos ez
egy ilyen szakma. Ritkán, de előfordulhatnak balesetek.

Minket is lesújt Levente barátunk balesete. Rendkívül értékes, felkészült
és egyben zárkózott egyéniségű orvos-hegymászót veszítettünk el. Értékes
és odaadó munkát végzett a Miskolci Speciális Mentőcsapat orvosaként, a
Miskolci Megyei Kórház traumatológusaként. Expedíciónkban is fáradhatatlan
kutatómunkát végzett, többek között az akklimatizáció területén.
Expedíciónk minden tagja sajnálatát és részvétét fejezi ki Levente
családjának és közeli barátainak, és mindenkinek, akik szerették és
tisztelték őt.

A Manaslu, a magyar hegymászás 10. nyolcezrese!"

Vincze Szabolcs
sajtófőnök
Magyarok a világ nyolcezresein

Az utolsó kép Leventéről a csúcs alatt:

A "Magyarok a világ nyolcezresein expedíciósorozat szervezésében indult
2009-es Manaslu-expedíció elérte célját, hiszen helyi (nepáli) idő szerint
délelőtt 10 órakor Erőss Zsolt, hazánk legeredményesebb magashegyi
hegymászója elérte a 8156 méter magas Manaslu főcsúcsát!

A kedvező időjárási előrejelzések után ma hajnalban indult csúcstámadási
kísérlet sikerrel zárult. Erőss Zsolt nepáli idő szerint 10 órakor elérte
a főcsúcsot, a "Rocky Summit"-ot. Ezt azért fontos kihangsúlyozni, mert a
legtöbb hegymászó már nem mássza meg a legfelső szakaszt, ami egy kitett,
veszélyes sziklás rész, hanem beérik egy alacsonyabb hellyel is.

Erőss Zsolt viszont nem így tett, ő valóban a Manaslu legmagasabb pontját
érte el. Kollár Lajos expedícióvezető szerint Dr. Szabó Levente lemaradt,
nem biztos a csúcstámadása sikere, ellenben Barna Dánielnek az lehet, ő
már nem sokkal a csúcs alatt tartózkodhat.

Ezzel a magyar expedíciós hegymászás tizedik nyolcezresét hódította meg a
létező tizennégyből, Erőss Zsolt pedig már a nyolcadikat! A 2008-as
sikeres Makalu-expedíció után tehát újabb nagy sikert könyvelhet el a
"Magyarok a világ nyolcezresein", hiszen a most meghódított Manaslu a
világ negyedik legveszélyesebb és legnehezebben megmászható nyolcezresének
számít.

További információk és fotók később.

Forrás:

Vincze Szabolcs
sajtófőnök
Magyarok a világ nyolcezresein

Valamelyest javult a helyzet, így a "Magyarok a világ
nyolcezresein" négytagú csapata (Erőss Zsolt, Kollár Lajos, Dr.
Szabó Levente és Barna Dániel) bizakodva várhatja a csúcstámadást. Kedd
hajnalban kezdhetik meg a 8156 magas Manaslu legmagasabb pontjának
ostromát.

Bár a magashegyi táborokban álló sátrak sajnos használhatatlanok, a magyar
hegymászóknak sikerült egy használható sátrat szerezniük a svájci
csapattól a II-es táborban, illetve a háromtagúra olvadt, de roppant
segítőkész orosz expedíciótól 7100 méter magasságban (az ő sátrukat azért
nem temette be a hó, mert voltak benne ketten, akik a havazás alatt is
takarították).

A csúcstámadás kedden hajnalban 8 órakor indul, az egyetlen, ami
meghiúsíthatja a tervet, az elromló időjárás lehet. Mivel több ember
tapossa majd a havat, ez pedig nagy könnyebbség lehet az utolsó szakaszra.

Kollár Lajos jelentése: "Kicsit jobb lett a helyzet, sikerült sátrat
szerezni a II-es (svájciaktól) és holnapra egy a III-as táborban az
oroszoktól, 7100 méteren. A csúcstámadás kedden hajnalban, pontosabban 2
óra körül indul, ha nem romlik el az idő, vagy nem lesz elviselhetetlen
szél a gerincen, ill. a csúcsszakaszon. Úgy tűnik, a mi tervünk válik
valóra mindenki számára, a keddi csúcstámadási lehetőség, de nagyobb a
biztonság és a hótaposók száma. Még csak az kell, hogy holnap - minden
szempontból - jó időjárási viszonyok legyenek, sőt holnapután sem árt a
lejövetelhez. Nálunk nem olyan súlyos a helyzet, csak kényelmetlen. Nos,
ezt most felejtsük el, arccal a csúcsnak!"

Forrás:

Vincze Szabolcs
sajtófőnök
Magyarok a világ nyolcezresein

Bár a nagy havazás után a felső táborokban minden sátrát elvesztette, a
"Magyarok a világ nyolcezresein" négytagú csapata ki szeretné használni a
viszonylag jó időt és Erőss Zsolt vezetésével csúcstámadási kísérletre
készül. Kollár Lajos, az expedíció vezetője továbbra is a csapat
kommunikációját irányítja, míg a többiek (Erőssön kívül Dr. Szabó Levente
és Barna Dániel) az utat tapossák a IV-es tábor felé.

A magashegyi táborok sátrait sajnos nem sikerült helyreállítani, ami nagy
veszteség, hiszen nem csak a sátrak, de a benne lévő felszerelések is
elvesztek. Egyelőre egy darab sátor tologatásával próbálják megoldani a
helyzetet. A cél a 7400 méteres magasság elérése és a IV-es tábor
kiépítése. Onnan indítható az első csúcstámadás, ami a napokban várható.
Bár a svájci expedíció éppen ma adta fel a tábor elérését a szél és a mély
hó miatt, a magyar csapat bizakodó.

Kollár Lajos jelentése: "Csapatunk az összes fönti sátrát elveszítette
(összetört, nem lehet megtalálni stb.) a benne lévő tartalékokkal és
felszerelésekkel együtt. Egy kis bivaksátor továbbtologatásával és az
egyes technikai segédeszközök újragyártásával (többek között a beülők is
elvesztek)készülünk a 18-19.-i csúcstámadásra. Nagyon erőltetve kellene a
7200-7400- as szintet elérni, ahonnan az utolsó menetet lehetne indítani."

Forrás:

Vincze Szabolcs
sajtófőnök
Magyarok a világ nyolcezresein

A "Magyarok a világ nyolcezresein" 2009-es Manaslu-expedíciójának hétvégi
csúcstámadási kísérlete tolódik, mivel a lehullott hó mennyiség olyan
nagy, hogy az Erőss Zsoltból, Kollár Lajosból, Dr. Szabó Leventéből és
Barna Dánielből álló csapatnak egyelőre a táborok megtisztításával kell
foglalkoznia.

A havazás egy időre véget ért és beköszöntött a jó idő a 8156 Manaslu
környékén, melynek megmászása a magyar expedíció célja a 2009-es
esztendőben. Azonban a napokig tartó ítéletidő nem múlt el nyomtalanul, az
erőteljes havazás teljesen betemette a felső táborokat (5770, 6400 és 6800
méteren). Az alaptábort már sikerült rendbe hozniuk.

A hegymászók elsődleges feladata szombat reggeltől a sátrak kiszabadítása
és a kárfelmérés, azaz hogy a felszerelések használhatók-e a későbbiek
szempontjából. A fennálló helyzet miatt a hétvégére tervezett
csúcstámadási kísérlet mindenképpen csúszik, ami a jövő hét első felét
jelentheti. Ha akkor sem járnak sikerrel, egy második csúcstámadó hullámot
kell létrehozniuk. Az orosz expedíció ugyanakkor feladta a további
küzdelmeket és úgy döntött, levonul a hegyről. Egy elszánt, nagyobb
létszámú francia csapat ugyanakkor már tíz napja a II-es táborban
tartózkodik.


Kollár Lajos jelentése: "Hát beköszöntött a várva várt jó idő, amit
csínján kell kezelni, mert van egy kis következmény! Ugyanis a lehullott
rengeteg hó betemette a táborokat. Két sherpa ma fölment az I-es táborba
és azzal a hírrel jött vissza, hogy egy merő simaság az egész. Másfél
méter hó borítja a táborokat, sátrakat nem is látni! Hát, nagy esélye van
annak, hogy a sátrakat a rárakódott hó összenyomja, magyarul
hasznavehetetlenné válnak. Mindenkié, nem csak a miénk. Szombaton
hajnalban, fölmegyünk terepszemlét tartani, fölmérni a veszteségeket.
Tehát a hétvégi csúcstámadás a viszonyok miatt (rengeteg hó, sátrak,
táborok állapota) jó esetben jövő hét kedd körül lehet! Feltéve, ha az
időjárás tovább javul és megfelelő ablak kerül. Ha a körülmények nem
lesznek kielégítőek és a csúcstámadás meghiúsul, egy második akciót is
létre kell hoznunk."

Forrás:

Vincze Szabolcs
sajtófőnök
Magyarok a világ nyolcezresein

05.15.Az alaptáborban vagyunk mindannyian. A tegnapi program kis
hólapátolás, megroggyant sátraink igazgatása, áthelyezése volt.

Most a sok havazás után végre kezd szebb idő lenni, végre süt a nap. Bár a
csapatok nagy része már belefáradt a sikertelenségbe (a rengeteg itt levő
emberből eddig csak 5-ön jutottak fel). A mellettünk táborozó Tajwaniak
már elmentek, a Japánok egy része elment, más része csomagol, és
összességében is a legtöbben letakarodóban vannak. Néhány orosz a nagy
csapatból még próbálkozik, de a legtöbben elmentek, ill.a francia csapat
még a hegyen van,próbálkozik.

Mi holnap hajnalban (05.16.-án) indulunk neki ismét a csúcs felé vezető
útnak.Az időjárás előrejelzés szerint 19.-20.-ra megfelelő időnek kell
lennie, akkorra tervezzük a csúcstámadást. Hát meglátjuk.

05.11. Havazik egész nap. Havazik reggel, havazik délután, este még jobban havazik és éjszakára sem áll el. Havat lapátolunk reggel, és délután ismét havat lapátolunk, másnap reggel mégis alig tudunk kijönni a sátrakból.

A Tajvani csapat említett sherpájának egyértelműen gyerekkori fertőző betegsége van, nem csoda, hogy a franciák által adott allergia elleni inj. nem segített. Az egész testet érintő, különböző stádiumú viszkető kiütések, a szájnyálkahártya elváltozások-még számomra, aki fertőző betegségekben nem vagyok gyakorlott is egyértelműek. Sok mindenre gondoltam, mit kell esetleg majd kezelnem, de bárányhimlőre nem. Szerencsére a kezelés tüneti-így tudok segíteni neki. És persze figyelmeztettem őt és a csapattársait a fertőzésveszélyre

Közben kiderült, hogy eredetileg a csapatuk egy másik sherpája betegedett meg, de ő viszonylag enyhébben átvészelte a betegséget. Az eredeti fertőzésforrás, mint később kiderült, az ő; 2,5 éves gyereke volt (ezt csak mostanában tudta meg, amikor telefonon beszélt a családdal). Nos, így már egyértelmű a dolog.

Egyébként a Tajvani csapat látva a rossz időt, úgy döntött feladják. Helikoptert hívtak és lementek. Felszereléseiket majd a sherpák összeszedik. Délután beszéltünk az orosz csapattal (eredetileg 17-en voltak) akik közül néhányan már lementek. Igyekszünk biztatni őket, hogy jön még jobb idő - mutatjuk a Magyarországról kapott meteorológiai előrejelzést.
Persze nem teljesen önzetlenül, ha mindenki lemegy és feladja, végig nekünk kell majd kitaposni az útvonalat.

05.12. Reggel végre nem havazik, és a napsütés is nagyon ránk fér. Kicsit kiszárítjuk nyirkos hálózsákjainkat, ruháinkat. Máris jobb a kedvünk.
Közben látjuk, hogy nagy csomagolás van, a helikopter kétszer is fordult-talán az egyik Japán csapat távozott.
Délutánra aztán ismét itt a menetrendszerinti havazás.

Most minden azon múlik, mikorra várható az a pár napos jó idő (amikor legalább délelőtt nem havazik) amikor ismét nekivághatunk a hegynek.

A teáról meg ne is beszéljünk. Egyébként sem szeretem, itt meg csak azt ihatok, vagy borzalmas italporokat, amiknek a látványától is rosszul vagyok. Hogy meginnék egy tejet, vagy legalább egy jó szörpöt hígítva.

A "Magyarok a világ nyolcezresein" idei expedíciójának négy tagja (Kollár
Lajos, Erőss Zsolt, Dr. Szabó Levente és Barna Dániel) jelenleg az
alaptáborban várja az idő javulását. Jó hír, hogy már áll a III-as tábor
mintegy 6800 méteren.

Az előrejelzések szerint szerdától javulás várható, a magyar hegymászók
pedig ezt a pár napos "ablakot" próbálják kihasználni, és felmászni a 8156
méter magas Manaslu tetejére. Egyelőre azonban az erős szél és havazás a
sátraikba kényszeríti őket.

Kollár Lajos jelentése: "Valószínű, hogy várunk egy jól előkészíthető
csúcstámadási helyzetet és arra ráhajt a legénység. Valószínű, ha minden
klappol, egy hét múlva (szombat-vasárnap) lenne a csúcsmászás időpontja!"

Forrás:

Vincze Szabolcs
Magyarok a világ nyolcezresein
sajtófőnök

""05.06.-án ismét felmentünk az 5770 m-en levő C1-es táborba. Folytatnunk kell az akklimatizációt, minél nagyobb magasságot elérnünk, hogy amikor majd az idő engedi, szervezetünk fel legyen készülve a nagy magasságra és alkalmasak legyünk a csúcstámadásra.
Sajnos, ez egy igen csapadékos hegy, naponta havazik 40-50 cm-t ami igen megnehezíti a hegyen való közlekedést, haladást. Ez az év ezen szakában a többi 8000-es hegyen nem megszokott, ez az ami itt megnehezíti a csúcs elérését.








05.07.-én felmentünk a következő táborig,a C2-ig mely 6350 m magasságban van. Az ide vezető út helyenként meglehetősen meredek, fix kötelek is vannak beépítve, és hát az oxigénhiány miatt nem igen rohangál itt senki. De végülis felértünk, felhúztunk ide is egy sátrat. És reménykedtünk, hogy másnap még kitart a viszonylagos jó idő (ami azt jelenti, hogy délelőtt nem havazik), és tovább is mehetünk.





05.08.A C3 táborba vezető út nem egy nagyon hosszú szakasz, de annál gyötrelmesebb. Csak megy az ember, lép néhányat és liheg nagyokat, hogy levegőt kapjon. Egy Chilei hegymászó felelete a kérdésemre, hogy hova megy, jól szemlélteti az ember lelkiállapotát: "Igen, a C3-ba megyek, de inkább hazamennék". És lépeget mégis tovább az ember, és még egy lépés, és még egy dombhajlat.
Mikor végre felérünk a nagy hóviharban kiásunk egy hó barlangot, mely fölé felhúzzuk Zsolt könnyű bivaksátrát amit közben majdnem elvisz az erős szél. Aztán mélyítjük, ássuk tovább a barlangot, hogy mindhárman elférjünk, végül fáradtan úgy döntünk, hogy most már jó lesz és bebújunk a hálózyákok alá.
Az alattunk levő hótól csak egy vékony szigetelő és a hálózsák válasz el, de legalább már nem fúj a szél. Igyekszünk felmelegíteni összefagyott végtagjainkat. Érezzük, hogy ki vagyunk száradva, de időbe telik míg erőt gyűjtünk a teafőzéshez. Ennénk is valamit, de mi az amit ebben a magasságban(6800 m) meg tudunk enni. Nem nagyon kívánjuk az ételt, de egy kis szárított halat valahogy legyűrünk. Aztán igyekszünk összehúzni magunkat és aludni egy keveset. Éjjel aztán kínzó szomjúságra ébredünk, teát főzünk, kissé feltöltjük magunkat.





05.09.Reggel összefagyva ébredünk, és mire felhúzzuk fagyott bakancsainkat, felerősítjük a hágóvasakat, összecsomagolunk már semmi másra nem vágyunk, csak hogy végre lejjebb legyünk, ahol nem vág a fagyos szél és csontig hatoló hóvihar. Tovább itt maradni nincs értelme, mivel a meteorológiai előrejelzés szerint (melyet 2 naponta megkapunk Magyarországról) az idő ismét elromlik.
Úgy tűnik a már kb.1 hónappal előttünk itt levő orosz csapat sokadik csúcskísérlete ismét nem lesz sikeres. Ilyen időben lehetetlen. Mi magunk is elindulunk lefelé. A C2 táborba érve az idő már békésebb, bár láthatóan borús, és hófelhők közelednek-az előrejelzés nem csal.
Haladunk tovább, még egy óra alatt leérünk a C1-be, majd innen kb.1 óra alatt az alaptáborba. Az úton végig a beígért kompótra gondolunk és arra, hogy ismét annyit ihatunk, ehetünk amennyi belénk fér.

05.10.Alaptábor, pihenés. Reggelire szalonnás-tojásos rántotta-ez itt az Éden. Csak sajnos az időjárás- délelőtt 11-kor óramű pontossággal elkezdett havazni, ami aztán egész nap és éjjel folytatódik.
Pihenünk, várunk.
Egy 4-5 napos jó időre van szükségünk-ami azt jelenti, hogy ne havazzon, ne legyen a magasabb régiókban hóvihar. Ekkor próbálhatjuk majd meg a csúcsot támadni (előtte persze ismét vissza kell mennünk az 1,2,ill. 3-as táborokba, ill. egy még magasabban levő helyen kell éjszakáznunk a csúcskísérlet előtt).
Addig az alaptábori élet nyugalmát élvezzük.
Énnekem meg néha egy kis szakma is kijut - délelőtt megvizsgáltam a Tajwani csapat egyik fiatal sherpáját aki napok óta kiütésekkel, torokfájással küszködik. Valamelyik csapat orvosa adott neki allergia ellen valami injekciót, de a dolog nem javult. Nem nagyon lehet tudni, hogy itt a gyerekkori fertőző betegségek elleni oltási rendszer mennyire működik. Meglátjuk, de nem biztos, hogy ez egyértelműen allergia. Egyelőre tüneti kezelés, mást nem lehet tenni, bármi is az ok.""

"Ott hagytam abba, hogy ismét felmegyünk az 1-es (röviden C1) táborba.
05.02.-án ezt meg is tettük. Sajnos délutánra az idő elromlott, nagy havazás kezdődött, így másnap lehetetlen volt továbbmennünk, sőt még a lejövetel is kérdéses volt. Végül aztán a nagy hóban néhol csípőig süllyedve leküzdöttük magunkat. Azóta ismét az alaptáborban vagyunk, és sok más csapattal együtt várjuk, azt a kedvező időjárási ablakot, melyben folytathatjuk a csúcs megközelítését. Egyébként délutánonként, esténként a nagy havazásban szinte karácsonyi érzésünk van.
A mostani időjárás előrejelzésünk a következő 2-3 napra kicsit jobb időt jósol. Holnap tehát ismét nekivágunk.
Szervezetünk most már alkalmazkodott a C1 tábor csaknem 5800 m-es magasságához, ezt kell tovább "tolnunk" nagyobb magasságra, hogy aztán alkalmassá váljunk a csúcstámadásra (azaz a 8000 m fölötti magasság elviselésére).

De miért is kell szervezetünknek alkalmazkodni? A magasság miatt a fölöttünk levő légréteg, így az általa kifejtett nyomás a tengerszinten mértnél jóval alacsonyabb, a normál 760 Torr nyomás helyett alaptáborunk magasságában kb.450 Torr. Tekintve, hogy az oxigén aránya ugyanúgy 21% a levegőben mint alacsonyabb magasságban ez értelemszerűen azt jelenti,hogy minden egyes légvételkor a megszokottnál lényegesen kevesebb oxigén molekula jut a tüdőnkbe. Ezt a szervezet kezdetben gyorsabb és mélyebb légvételekkel próbálja ellensúlyozni, de ennek élettani határai vannak, mert a szapora légzésekkel gyorsan kiürülne tüdőnkből a CO2, és ezzel a vér lúgosodna, ami akár ájuláshoz is vezetne. Nos, ahogy ez már sejthető, a magassághoz való alkalmazkodás egy bonyolult és nem minden részletében tisztázott folyamat. Hogy a szervezet egyensúlya ne boruljon fel,és mégis kompenzálódjon az oxigénhiány egyéb szabályozó rendszerek indulnak be: a vese elkezd nagyobb mennyiségben termelni egy erythropoetin nevű hormont, ami fokozza a az oxigént szállító vörösvértestek képződését-tehát a szokásosnál több vörösvértest kering egy idő után a vérünkben-így több oxigénhez jutunk. De ennek ára van, mert ez azt is jelenti, hogy vérünk valamelyest "besűrűsödik". Másrészt a vese fokozza a vérből a bikarbonat nevű lúgos anyag kiválasztását, így savasítva a vért-hogy elkerülje a szervezet a fokozott légzésből adódó lúgosodást. Ez így talán bonyolult, de hát a szervezet egy finoman szabályozott rendszer, ahol minden mindennel összefügg.
Ezen vázolt alkalmazkodási mechanizmusok teljes kifejlődése pedig 2-3 hetet is igénybe vesz (persze ez már az alaptábor elérése előtt elkezdődött, kb.3000 m-es magasságon).
Persze amikor hegyet mászik, senki sem gondol erre. A szervezet teszi a maga dolgát, a mi feladatunk az, hogy erre elég idő és lehetőséget adjunk magunknak.

Nos, hát holnap, ahogy mondtam,ismét nekivágunk.
Folyt.köv."